Fojtogató csapda a lépcsőházban

A szellőzőakna mélyéről hirtelen szúrós, nehéz gázszag csapott fel a lépcsőházba, elfojtva a fal mellett megrekedt gyertyafüstöt. Erzsi néni megállt a mozdulat közepén, de mielőtt megszólalhatott volna, az alsó szintről Kerekes Marietta rontott ki a sötét folyosóra. A lány sápadtan, megrettenve kapaszkodott a korlátba; vegyész hallgatóként azonnal felismerte a szagtalanított földgáz puszta jelenlétét kísérő adalékanyag tömény szagát.
– Gázszag van a szuterén felől! – kiáltotta Marietta, hangjában szaggatott félelemmel. – Senki ne gyújtson nyílt lángot!
A földszinti magánrendelő ajtója élesen csapódott ki. Dr. Szabó András lépett ki a folyosóra, arca vöröslött a dühétől és a pálinkaszagtól. Papirokat szorongatott a kezében, s veszedelmes éllel ordított fel a sötétbe:
– Már megint mi ez a rohadás?! Nem elég, hogy elment az áram, most még ránk is robbantjátok a házat?! Fekete úr hol a fenében van?!
A félemelet felől dr. Bordás András lépkedett lefelé reszkető térdekkel, zseblámpát sem merve kapcsolni.
– R egyenlő U per I... – mormolta maga elé kapkodva, miközben rettegve nézett a villanyórák irányába. – Ha most egyetlen kontaktus szikrát kap, mind meghalunk... Nikola Tesla óvjon minket!
A szellőző rácsánál sziszegő hang hallatszott, miközben a lakók a sötét lépcsőfordulóba szorulva, egymást vádolva figyeltek minden apró neszre.