Fojtogató aroma a félemeleten

A sötét lépcsőházban alig csillapodott le a Balog Henrik okozta feszültség, amikor az első emelet felől tompa, követelőző dörömbölés rázta meg a korlátot. A lakók a sötétben, a mobiltelefonok derengő fényében lassan a félemeleti forduló felé sodródtak. Varga Nóra remegő kézzel szorította magához a kabátját, miközben Székely Ricsi és Dr. Szabó András a fal mellé húzódva suttogtak; mindhármuk tekintetéből leplezetlen félelem sugárzott a küszöbön álló hatósági jelenléttől és a tegnapi titok esetleges kiszivárgásától.
Tormai Zoltán főtörzs ajtaja előtt kis csoport gyűlt össze a homályban. Erzsi néni halkan felhorkant a korlát mögül, amikor a résnyire nyíló ajtón át nehéz, tömény illatfelhő csapott ki a folyosóra. Etelka méregdrága, édeskés parfümjének összetéveszthetetlen aromája betöltötte a dohos lépcsőházat. Tormai, aki a lakossági bejelentések és a rendre vigyázás felelőse lett volna, kigombolt ingben, kábult és láthatóan zavart arccal állt a fénysávban.
„A biztosítéktáblát ellenőrzöm, nincs itt semmi látnivaló!” – csattant fel a főtörzs, de a hangja bizonytalanul csuklott meg. Szabó doki idegesen megigazította a szemüvegét, míg Ricsi egy lépést hátrált a fal árnyékában. Az elvált detektív szobájából kiszűrődő női neszek és a sűrű parfüm illata elárulta a férfit: a hatóság helyi képviselője épp kompromittáló helyzetbe került, miközben a ház lakói a kaotikus áramszünetben egymást figyelik.