Hideg fény a lépcsőfordulóban

A sötétségben tomboló zűrzavarban Bálint óvatosan hátrébb tolta Erikát a korlát mellől, miközben Karesz ajtaja előtt Dániel és Várkonyi emelt hangon követelték a villanyóra elérését. Ekkor a harmadik emelet felől éles, hideg LED-fénysugár vágott át a füstös homályon. Dr. Balog Henrik lépkedett lefelé a lépcsőn, kimért, nesztelen léptekkel. A vakító fénysávot nem a kiégett biztosítékdobozra, hanem a lépcsőfordulóban lapuló Horváth Bianka sápadt arcára irányította.
„Milyen sajnálatos műszaki akadály” – jegyezte meg Balog halk, tónustalan hangon, amelyben nyoma sem volt a többi lakót fojtogató pániknak. Megállt Bianka és a kimerültségtől megtört Máté mellett. „Ugye tisztában vannak vele, hogy a hitelezőt cseppet sem hatja meg egy kiégett alumíniumvezeték? Az éjféli teljesítési határidő ettől még lejár.”
Máté tehetetlen dühhel szorította ökölbe a kezét a sötétben, de az elszabadult törlesztőrészletek és az elkerülhetetlen kényszerárverezés réme bénítólag hatott rá. Bianka a hideg falnak támaszkodott, ahogy Balog selymes, jéghideg mosollyal egy összehajtott, hivatalos dokumentumot csúsztatott Máté kabátjának zsebébe.
„A nyomott áras vételi ajánlatom éjfélig áll, mielőtt a végrehajtó bejegyzi a jelzálogjogot. Gondolják át alaposan” – tette hozzá az ügyvéd, majd meglepő nyugalommal folytatta útját a földszint felé. Bálint a korlátnak feszülve figyelte a jelenetet; zsebében a Nóra által elhagyott mágneskártya fémjele hidegen vágott a tenyérbe.