Feszültség a lépcsőfordulóban — új hang

Máté tehetetlen dühében úgy vágta be maga mögött az ajtót, hogy a lépcsőházban egy pillanatra még a vakolat is meggondolta magát, és inkább visszakapaszkodott a falra. Dr. Balog Henrik elégedett félmosollyal igazította meg a nyakkendőjét, Fekete Zoltán pedig máris körmölni kezdte a legújabb bürokratikus győzelmet a fekete mappájába. Zoltán ma is rendületlenül körbejárt a házban, hogy behajtsa az elmaradásokat, mit sem sejtve a küszöbök mögött lappangó indulatokról.
A közös képviselő éppen egy újabb paragrafust idézett volna a házirendből, amikor a második emeleti gang felől gyanúsan szaporázó léptek zaja törte meg a hivatali áhítatot. Bálint próbált észrevétlenül elsuranni a kanyarban, zsebébe süllyesztett kézzel, akár egy bukott titkosügynök, de a lépcsőfordulóban váratlan akadályba ütközött. Vincze Erzsi néni állt ott, mint egy nyugdíjas határőr, aki nem ismer sem vámkedvezményt, sem kegyelmet.
– Hová olyan sietősen, Bálintka? – emelte meg a hangját Erzsi néni, miközben a szorongatott barna borítékkal fenyegetően megkocogtatta a korlátot. – A hatóság még el sem hagyta a ház előtti járdát, maga meg már száguldana kifelé? Azt hiszi, nem tudom, mi lapul a zsebében?
A szomszédos ajtóban erre kattant a zár, és Dr. Bordás András lépett ki a folyosóra, szigorú mérnöki tekintettel méricskélve a felindult társaságot. A professzor azonnal lecsapott a lehetőségre:
– Ha Nikola Tesla látta volna, mekkora feszültség keletkezik ezen a gangon, biztosan egyenáramra váltott volna! R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene!