Fényjelzés a lépcsőfordulóban

A vaksötét lépcsőházban a mobiltelefonok képernyőinek halovány, kékes fénye derengett csupán. Kelemen Dániel a korlátnak támaszkodva szorongatta a készülékét, amely halk, fojtott rezgéssel jelzett a tenyerében. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett névtelen üzenet villant fel, sötét emlékeztetőként hozva felszínre a tegnap éjszaka meghozott, titkos döntését. A gyomra görcsbe rándult; hiába próbált elvegyülni a Karesz ajtaja előtt gyülekező dühös szomszédok között, a koromsötét sem tudta elrejteni előle a saját elhamarkodott lépésének nyomasztó súlyát.
– Nyugalom, emberek, ne csináljunk nagyobb bajt! – harsant fel Székely Ricsi reménykedő, közvetlen hangja a homályból. A szuterénből felgőzölgő műanyagszagban a jóvágású csomagtartó-kereskedő egy nagyteljesítményű elemlámpát húzott elő a dzsekijéből. – Van nálam pár doboz osztrák kávé meg meleg víz a gázfőzőmről, átvészeljük ezt a pár órát! Dezső bá is hozza a friss pogácsáját, senki se pánikoljon!
A folyosó szélén Marietta csendes, éles tekintettel figyelte a kavarodást, vegyésztechnikus szemmel pontosan mérlegelve a levegőben lógó feszültséget és a lakók reakcióit.
A rendelő nehéz tölgyfa ajtaja ekkor éles kattanással résnyire nyílt. Bálint kihasználta, hogy a kaotikus kiabálás és Erzsi néni hatósági fellépést követelő hangja elvonta a folyosó végén álló Dr. Balog Henrik figyelmét. Erika szorosan magához ölelte a csecsemőt, míg Bálint a kabátja belső zsebében lapuló barna borítékot szorongatva kivezette őket a sötét lépcsőfordulóba. A zűrzavarban sikerült átlépniük a küszöböt, de a tegnap esti titok szálai elől már egyikük sem menekülhetett.