Fénycsóva a vízfolyásban

A pince felől érkező bugyborékoló, süvítő vízhang gyorsabban nyomta el Lugosi Jenő áriáját, mint ahogy a második emeleti ajtócsapkodás elcsendesedett. A koromsötét kapualjban Székely Ricsi tűnt fel, kezében egy ipari teljesítményű, akkumulátoros LED-reflektorral, amit a kocsija csomagtartójából halászott elő. A vakító, jéghideg fénynyaláb éles kontúrokat rajzolt a dohos falakra, leleplezve a kavargó porszemcséket és a pánikoló lakók riadt arcélét.
A nyolcas lakás ajtajában Kőves Dezső bá dermedten lapult a kerethez. A hóna alatt szorosan tartotta azt a viseltes bőrmappát, amelyben a délután frissen nyomtatott, hamisított parkolási engedélyek lapultak. A lépcsőn felderengő egyenruhások zseblámpáinak cikázása láttán a vér is megfagyott az ereiben; a hatósági jelenlét és a káosz együttesen fenyegetett a lelepleződéssel.
Eggyel lejjebb Kerekes Lívia halk kattanással zárta kulcsra a patikárius otthon ajtaját. A zsebében csörgő ampullák zaja elfedte a saját szapora légzését. Rettegve gondolt arra, mi történik, ha a vízelárasztás miatt a rendőrök vagy a tűzoltók átvizsgálják a szuterén melletti tárolókat, ahol a receptköteles nyugtatók dobozai álltak toronyban.
Ricsi azonban rugalmasan kezelte a krízist. A nagy teljesítményű lámpát a lépcsőforduló felé irányítva készségesen igazította el a rendőröket, miközben a másik kezével prémium osztrák dobozos kávét nyújtott feléjük a csomagtartó-készletéből, elterelve a figyelmet a pincéből felszivárgó víztócsáról.