A Marshall erősítő bosszúja — új hang

A feszült kapualji csendet nem a rendőrök határozott lépései törték meg, hanem egy olyan fülsiketítő visítás, mintha egy megvadult villamos próbálna megállni egy lavór szappanos vízen. A második emeleten Radó Károly, azaz Karesz, a kilencvenes évek elfeledett rocklegendája elérkezettnek látta az időt, hogy begyakorolja ikonikus gitárszólóját. Mivel a saját áramszámláját hónapok óta nem rendezte, az ipari méretű Marshall erősítőfalát pofátlanul rákötötte Sipos Bendi éjszakai kriptobányász-hálózatára.
Amikor Karesz némi koccintós boros bátorsággal csúcsra járatta a hangerőt, a hálózat megelégelte a társasházi anarchiát. Egy látványos kék szikraeső kíséretében a kapualji biztosítéktábla felrobbant, és a Vászoly utca 6. egyetlen másodperc alatt borult koromsötétbe.
Dr. Balog Henrik gúnyos mosolya beleveszett a vaksötétbe, míg a kiérkező rendőrök zseblámpái bizonytalanul cikáztak a kapualjban.
– Karesz, a kurva anyádat! – üvöltötte Dániel a félemeletről, mire Enci és Gábor is megindult a gitáros ajtaja felé, miközben valóságos lincshangulat izzott fel a lépcsőházban.
A mélyből, a szuterén felől ekkor csendült fel Lugosi Jenő teátrális baritonja: a Tosca híres áriáját zengte a sötétben, miközben a borosüveget kutatva véletlenül tövig tekerte a pincei fővízcsapot. Zoltán ma is körbejárt a házban, de most a sötétben legfeljebb a felcsapó kaotikus zajokat próbálhatta csillapítani.