A negyvennyolc órás ultimátum — új hang

A kapualj szűk terében hirtelen megállt a levegő, ahogy a kiérkező két rendőr Fekete Zoltán elé lépett, az épület műszaki jegyzőkönyveit tudakolva. Dr. Balog Henrik azonnal kihasználta a pillanatnyi megtorpanást: elegáns bőrkiadású mappájából felkészülten húzott elő egy újabb köteg papírt. Nemcsak a sápadt Mátéra nézett rázkódó tekintettel, hanem a korlátnál gyülekező feszült lakókra is.
– Ha a hatóság az áramszünet miatt életveszélyesnek nyilvánítja a közös terek hálózatát, a hitelező bank azonnali hatállyal felmondja az épületre terhelt jelzáloghiteleket – jelentette ki Balog, miközben a hangja jéghideg visszhangot vert a lépcsőház falain. – Negyvennyolc órát kaptak az elmaradások rendezésére, mielőtt a felhalmozott kamatkiadások miatt a kényszerárverési eljárás elindul.
A félemeleten álló Király Aladár ökle fehéredésig szorult a fakorlátra, míg Kerekes Lívia dühös sziszegéssel lépet vissza a sötét folyosóra. A tömeg szélén álló Köves Dezső bá arca elvörösödött az indulattól. A kabátja belső zsebében lapuló, gondosan megmunkált hamis igazolás – amellyel haladékot próbált szerezni Mátéék lakáshitelére – most égetni kezdte a mellkasát. Ha Balog átvilágítja a banki papírokat, Dezső bácsi gáláns csalása pillanatok alatt megbukik.
Bálint kitört a bolt ajtaján, széles vállával elállva a szűk átjárót Máté és az ügyvéd között. Máté azonban már meg sem mozdult; a kezében tartott tértivevény úgy remegett, mint a száraz falevél. Balog ügyvéd úr egyetlen finom, gúnyos mosollyal igazította meg a nyakkendőjét, tudva, hogy a hurok most már végleg megszorult a ház nyakán.