Erzsi néni pletykái és az új vevő

A bőrkabátos férfi szorítása Bálint karján égetően valóságos volt. Bálint érezte a húsba mélyedő ujjak nyomását, ami mintha visszarántotta volna a múlttal teli mocsárból a lépcsőház fojtogató jelenébe. Molnár Máté hangtalanul rogyott össze egy pillanatra, tekintete a lépcsőforduló felé siklott, ahol Bianka sápadt arca szinte beolvadt a fal árnyékaiba. A kimondott fenyegetés súlya, Balog jeges hangjával együtt, rátelepedett a levegőre.
Vincze Erzsi néni, aki eddig csak reszkető kézzel kapaszkodott a korlátba, hirtelen egy lépést tett előre. Nem Máté vagy Balog felé, hanem Marietta irányába, aki még mindig a falhoz lapulva próbált eltűnni a szemek elől. Erzsi néni arcán a gázszag okozta aggodalom keveredett a szokásos, éleslátó kíváncsisággal. Odahajolt Mariettához, mintha titkot súgna, de hangja a feszült csendben éppen eléggé kihallatszott.
– Ne félj, kislányom, majd a rendőri urak elintézik a gázt. Hallottam, Zoltán ma is körbejárt a házban – mondta, de szeme már Bálintra villant. – Viszont van egy új pletyka… A boltban hallottam, egy idegen kérdezgette Encyt a szabad lakásokról. Aztán meg a kettesen láttam valakit, a konyhaablakot méregette… Nem tudom, ki lehet, de mintha a Baloggal lett volna tegnap este. Úgy látszik, valakik nagyon sietnek… – Tette hozzá, egy pillanatra Balogra pillantva, majd Máté felé intett. – Szegény Máté… Mintha a ház is összeesküdne ellenünk, nem igaz?
Bálint arca megfeszült. A bőrkabátos férfi szorítása kissé meglazult, mintha ő is Erzsi néni szavaira figyelt volna. A „tegnap esti titok” és Enci nevének együttes említése villámként csapott Bálint agyába, összekötve a szivárgó gázt, Máté adósságát és a rejtélyes idegen felbukkanását egyetlen, baljós láncolattá. A ház falai mintha valóban rájuk akarnak omlani, minden egyes szónál egyre szorosabbra vonva a hurok.