Erzsi néni hálója és a boríték

Bálintot Miri eltűnésének híre dermesztette meg. A tegnap esti titok, Erzsi néni figyelmeztetése, a pince gázszaga – minden összefonódott egyetlen fojtogató hálóvá. Tormai főtörzs szúrós tekintete válaszra várt, de Bálint csak némán rázta a fejét, a szavak elakadtak a torkában. Ricsi arcáról is eltűnt minden szín. Bálint érezte, ahogy a pánik hideg karja szorítani kezdi.
Ki kellett jutnia innen, talán Enci, Erika… felé. Megfordult, hogy felmenjen a lépcsőn, de az első emeleten egy árnyék vetült rá. Erzsi néni állt ott, karba tett kézzel, szeme élesen fúródott Bálintéba. A folyosó távoli végén, halk hangfoszlányok jelezték, hogy Fekete Zoltán ma is körbejárt a házban.
„Nos, Bálintom,” – kezdte az öregasszony halkan, mégis fémesen csengő hangon. „Látom, a hatóságok is érdeklődnek. Nem csak a gáz miatt. Emlékszel a barna borítékra? Abban bizonyos dolgok lapulnak. Az eltitkolt gyerek, Erika. És minden, amit Enci nem tud. A házban pedig minden mindennel összefügg. Egy szál elszakad, és az egész háló kibogozódik.”
Tekintete megvillant. „Ne gondold, hogy a tegnap esti titok elrejtőzhet a szirénák zaja mögött. Főleg most, hogy egy kislány tűnt el. Ez mindent megváltoztat. Ne késlekedj! Vagy fizetsz, vagy Enci mindent megtud, ma este. Értetted?” Egy összetekert papírt nyomott Bálint kezébe, majd megvetően sarkon fordult, és eltűnt a lépcsőház sötétjében. Bálint magára maradt a rárótt teherrel és a kétségbeeséssel.