Erődemonstráció a második emeleten

Fekete Zoltán állkapcsa megfeszült, amint Balog kimért léptekkel elvonult a főbejárat felé. A közös képviselő tenyere izzadt a műanyag mappán; a katasztrófavédelem pecsétes papírja vészjóslóan zörgött a kezében. A tehetetlen düh elöntötte az agyát. Nem engedheti meg, hogy a ház felett teljesen átvegyék az irányítást, hát még inkább érvényt kell szereznie a saját hatalmának.
Sarkon fordult, és nehéz, kimért léptekkel megindult felfelé a lépcsőn. A második emeleti folyosóra érve azonnal kiszúrta a szabályszegést: Sipos Bendegúz ajtója mellett három hatalmas, kibontott kartondoboz tornyosult, tele habszivaccsal és kábelkötegekkel, eltorlaszolva a szűk menekülési útvonalat.
– Ez tűzveszélyes! Tilos a folyosón tárolni bármit is! – kiáltotta Fekete Zoltán, hangja megremegtetve a hűvös falakat. Előhúzott a zsebéből egy piros szegélyű, hivatalos figyelmeztető cédulát, és tehetetlen dühét beleadva rácsapta a legfelső dobozra.
Az ajtó mögött hirtelen elhallgatott a bányászgépek zúgása. Bendegúz résnyire nyitotta a zárat, arca sápadt volt a félelemtől. Pár lépéssel odébb Varga Nóra is kinézett, riadtan szorítva magára a köntösét. A feszültség szinte vágni lehetett a lépcsőházban: a lakók megérezték, hogy Fekete úr szigora most egy megriadt ember kétségbeesett erődemonstrációja.