Dörömbölés a koromsötétben

Mielőtt Tibor bá vagy Bálint elérhette volna a szuterén izzó kapcsolószekrényét, a második emelet felől fülsértő, gerjedő visítás hasított a lépcsőházba. Radó Károly lakásában a falat rázó Marshall erősítő egy utolsót rándult, ahogy Karesz a vaksötét szobájában rácsapott a gitárhúrokra. A Sipos Bendi kriptobányász hálózatára illegálisan csatolt rendszer nem bírta a dupla terhelést: egy kékes villanással kísért durranás ment végig a fali csövekben, és a ház teljes elektromos hálózata végleg kimúlt.
A koromsötétben pattanásig feszült a csend, amit másodpercek múlva a folyosókon felcsattanó káromkodások törtek meg. Kelemen Dániel az ajtóját kitárva, reszkető kézzel villantotta meg a telefonja fényét, miközben Szabó Gábor dühtől vörös arccal kapkodott levegőért a gangon.
– A Karesz volt az! Már megint az a mániákus! – kiáltotta Gábor, és megindult a második emeleti lakás felé, nyomában a sötétből előbukkanó Dániellel és a lépcsőn felsiető Encivel.
Karesz ajtajánál pillanatok alatt forróvá vált a levegő. A lakók nem látták, de a földszinti kisbolt sötét kirakata előtt ácsorgó Máté fülében még ott csengtek Marika néni délutáni szavai Erzsi mama féltett családi titkáról meg Bálintról, ám most a felemelt hangok elnyomták a pletykákat. A vaksötét folyosón lincshangulat alakult ki, ahogy Gábor öklével dörömbölni kezdett a faajtón.