Dominóeffektus a lépcsőházban

Kőves Dezső megjegyzése, mint egy elhaló sóhaj, szétfoszlott a lépcsőházban. A harmadik emeleti korláton, mintha egy szobor merevségével, dr. Balog Henrik állt, tekintete a második emeleti folyosóra szegeződött. Arca mozdulatlan volt, de szemeiben a hideg, számító figyelem égett. Nem a kulcstartó vagy a fénykép érdekelte, hanem a reakciók, a törések a lakók pajzsán. Mintha egy sakktáblát nézne, ahol minden bábu lépése előre jelezhető, ha az ember ismeri a motivációit. A felvásárlás témája, amit Kőves Dezső említett, az ő fejében már rég letisztult stratégiaként élt, Nóra titkai csupán újabb fogantyúk voltak.
Nem sokkal Kőves Dezső után, a földszinti folyosóról Lugosi Jenő is előbukkant, kezében egy üres borosüveggel, amit a kukához vitt. A lépcsőházban uralkodó feszültség, mintha tapintható lett volna, az ő arcán is eltorzult egy pillanatra. Morogva rázta meg a fejét, majd halkan, de élesen megjegyezte a semminek: „Már megint valami szarság… ezeknek sosincs nyugtuk.” Hangja elnyelte a folyosó sűrű csendjét, de a mondat súlya ott maradt a levegőben, mint egy fenyegetés.
A második emeleten, éppen Nóra lakásával szemben, Karesz erősítőjének tompa dörejjel kísért, karcos gitárszólama most hirtelen elnémult. A csend még nyomasztóbb volt, mint a zaj, de csak pillanatokra. Ezt követően éles, dühös hangok szűrődtek ki a lakásból. Rado Károly-Karesz valakivel veszekedett, a szavai kivehetetlenek voltak, de a hangszíne nem hagyott kétséget afelől, hogy valami felrobbanáshoz közelít. A falakon keresztül hallatszott, ahogy egy tárgy csattog a padlón, majd egy női hang, talán a párjáé, kétségbeesetten próbálta csillapítani.
A harmadik emeleti korláton álló dr. Balog Henrik tekintete lefelé siklott, mintha a hangok forrását keresné. Egy pillanatra halvány, szinte észrevehetetlen mosoly húzódott ajkára. „Na, csak beindult a dominó…” – gondolta, miközben Tormai főtörzs, akinek a lépcsőforduló sarkánál, az árnyékban eddig észrevétlenül figyelt, most határozott léptekkel elindult a második emeleti vita felé. Hosszú, hatósági lépteinek ritmusára felgyorsult a ház szívverése, jelezve, hogy a titkok és feszültségek vihara végre kirobbanni készül.