Digitális hurok a másodikon

Dániel a második emeleti lakása homályában állt, ujjai fehéredésig szorították a telefon hideg műanyag házát. A kijelzőn még mindig ott virított a névtelen számról érkezett SMS: „A döntésed nem maradt észrevétlen.” A tegnap éjszakai hirtelen felmondása, a multicég biztonságának eldobása most nem megkönnyebbülést, hanem maró rettegést hozott rá. Adatelemzői agya kétségbeesetten próbált mintázatot találni a fenyegető szavak és a házban eluralkodó kaotikus feszültség között.
A nyitott ajtón át felhallatszott Ida elkeseredett kiáltása, ahogy Miri nevét strigulázta a lépcsőház visszhangos akusztikájában. Dániel óvatosan kilépett a korláthoz. Odalentről a szuterén felől Lugosi Jenő torz áriázása és a megrepedt vízcső sziszegése keveredett a szomszédok suttogásával. Fekete Zoltán, a közös képviselő épp a lépcsőfokokat szedte kettesével lefelé, hogy megnézze a csőtörést, de a lakók tekintetében nem a víz miatti bosszúság, hanem fojtogató gyanakvás ült.
A férfi hátán végigfutott a hideg. Képes lenne valaki ebben a házban nyomon követni a digitális lépteit? Vagy a zsaroló üzenet mögött ugyanaz a sötét háló húzódik meg, amely most a kislány eltűnése és a folyosói titkok felett bábáskodik? Dániel megszédült a tehetetlenségtől, miközben a kijelző újra felizzott a kezében.