Csendes elszámolás a negyediki korláton

A megkövült csendet az idős dr. Bordás András rekedt, megtört köszörülése törte meg. Az öreg mérnök, aki évtizedek óta a fizika elveivel és szilárd képleteivel magyarázta a körülötte lévő világot, most tehetetlenül szorította a lépcsőkorlát hideg vasát. Etelka egyetlen szó nélkül, selyemblúzának gombjaival viaskodva lépett ki Toemai lakásából, és tekintetét a padlóra szegezve surrant el a dermedt szomszédok között, átnézve a férjén, mintha az idős ember csupán egy sötét árnyék lett volna a salétromos falon.
A negyedik emelet sarki albérletének ajtaja ekkor halk kattanással kinyílt, s a nyílásban feltűnt Tóth Márk. A huszonegy éves egyetemista fejhallgatója a nyakában csüngött, s a fiatal srác értetlenül, de finom gúnnyal az arcán figyelte az idősebb generáció erkölcsi mintaképének látványos összeomlását. Azok a tekintélyelvű lakók, akik a folyosói zajongás és a rendszertelen életmódja miatt nap mint nap szigorú pillantásokkal illették őt, most tehetetlenül álltak a feltárult titok felett.
Toemai Zoltán karcolt hangon morogva próbálta megmenteni a megmenthetőt, de a rendőri szigornak nyoma sem maradt. Kigombolt ingével, vörösboros poharával a kezében úgy festett, mint aki maga szegte meg a legfontosabb íratlan törvényt. Amikor Fekete Zoltán, a közös képviselő felemelte a kezét, hogy bürokratikus éllel helyreutasítsa a társaságot, a főtörzs egyetlen mozdulattal vágta be a fémkárpitozott ajtót, aminek tompa csattanása belerázkódott a vékony panelingatlanba.
Erzsi néni diadalmas suttogása is elhalt, ahogy Bordás professzor lassan, nehézkes léptekkel elindult lefelé a lépcsőfokokon. Tóth Márk halkan elmosolyodott, majd visszahúzódott a szobájába, rázárva az ajtót a Vászoly utca 6. fojtogató drámájára. A félhomályos folyosón már csak a luxusparfüm tömény illata maradt ott, szótlan emlékeztetőül arra, hogy a tízemeletes ház falai mögött senki sem az, akinek a lépcsőházban mutatja magát.