Csapdába ejtett pillantások a félemelet felett

Dániel hátrálva, majd megfordulva szinte menekülve rohant fel a másodiki lépcsőfordulóig. A korlátba kapaszkodva hallgatta saját szaporán verő szívét, miközben a kulcscsomója halkan csörrent a zsebében. A hátát a saját lakásának hideg ajtójának vetette, de még a zárt ajtón keresztül is érezte a földszintről felszivárgó fojtogató feszültséget.
Odalent Lívia alig észrevehetően közelebb lépett a zavart orvoshoz. A nő halk, mégis metsző hangon emlékeztette Szabó doktort arra, hogy dr. Balog Henrik türelme véges, és a férfi adósságspirálja hamarosan mindkettőjüket elnyeli, ha nem tartják szigorú ellenőrzés alatt a kórházi nyugtatók és ampullák sötét csatornáit. A nő szemében semmi irgalom nem volt, csupán a túlélés hideg kalkulációja.
A lecsúszott orvos idegesen simította hátra ritkuló haját, szemeiben a megszorult ember kétségbeesett mohósága csillant fel. Szabó doki halkan azzal érvelt, hogy Dániel látható szorongása és a házban terjedő elfojtott titkok olyan tőkét jelentenek, amit nem hagyhat veszni – a készpénzre égető szüksége van, ha el akarja kerülni a teljes egzisztenciális megsemmisülést.
A félemelet sötét beugrójában Várkonyi Gábor fojtott mosollyal hallgatta a falakról visszaverődő suttogást. A kiégett színész pontosan tudta, mekkora hatalom van a kezében: a felhalmozott információkból és a szomszédok gyengeségeiből saját, láthatatlan színdarabot rendezhetett a Vászoly utca 6. szűk folyosóin, amit a névtelen hívásokkal és fenyegető hangüzenetekkel fokozhatott a tetőfokára.
Dániel közben remegő kézzel fordította el a kulcsot, s a sötét, csak a monitorok kék vibrálása által megvilágított másodiki lakásába lépett. Tudta, hogy a lépcsőházi ragadozók elől pillanatnyilag elmenekült, de a képernyők mögül érkező névtelen fenyegetések és a tegnap éjjel hozott titkos döntése elől a vékony betonfalak sem nyújtanak többé védelmet.