Bírság a lépcsőházban

A lépcsőházat elárasztó fojtogató füstben nehéz volt tisztán látni, de Fekete Zoltán lépteinek csikorgását senki sem téveszthette el a kőlapokon. A negyedik emeleti közös képviselő gázálarc nélkül, egy vaskos műanyag mappát a mellkasához szorítva tört utat magának az áramszünetben botorkáló lakók között. Nem a tüzet oltani jött: zseblámpája éles fénysugarát végigpásztázta a korlátra aggatott virágládákon és a folyosón felejtett babakocsin.
– Tűzvédelmi szabálytalanság! – csattant fel Zoltán hangja, türelmetlenül átvágva a Katasztrófavédelem kint ülő szirénáinak moraján. – Azonnal ürítsék ki a közlekedőfolyosót! Ha a hatóság belép a kapun, és meglátja ezt a kupit, az egész házra ráverik a bírságot, és azonnali kiürítést rendelnek el!
Bálint, akinek az arca a kiégett főelosztó koromjától feketéllett, szembefordult a közös képviselővel. A karját széttárva állta útját a szűk átjáróban.
– Maga megőrült, Zoltán? Lángolt a biztosítéktábla, a fél házban nincs áram, maga meg a virágcserépeken rugózik? – sziszegte Bálint élesen.
– A szabály az szabály, Bálint – felelte Fekete Zoltán ridegen, és a lámpa fényét egyenesen a férfi arcába irányította. – Ha három percen belül nem oszlanak fel, átadom a jegyzőkönyvet a kint várakozó tiszthelyettesnek.
A fenyegetés súlya elnémította a környéken ácsorgókat. Az ex-légiós rémülten húzódott vissza a sötét sarokba, tudva, hogy egy hatósági átvizsgálás számára a végzetet jelentené. Bálint ökle összefeszült; pontosan tudta, ha a hatóságok végigkutatják a házat, a barna boríték sem marad rejtekben.