Az ultimátum és a suttogás

A lincshangulat Karesz ajtaja előtt a tetőfokára hágott. Ahogy Dániel, Enci és Várkonyi Gábor, a növekvő tömeggel együtt, épp rátámadtak volna Karesz ajtajára, új, tekintélyt parancsoló hang szakította át a zűrzavart. Már nem csak a távoli szirénák, hanem nehéz léptek hallatszottak a lépcsőházból, rohamosan közeledve. Zseblámpák fénycsóvái vágtak át a teljes sötétségen, pillanatokra megvakítva mindenkit. Két tűzoltó, arcukon gázmaszk, mögöttük egy rendőr és egy építésügyi szakértő érkeztek meg a folyosóra. A gázszag most már tagadhatatlanul erős volt, a tűzoltók azonnal a pince felé mutattak, de előbb biztosították a folyosót.
Fekete Zoltán, aki a földszinten próbálta megfékezni a dulakodó tömeget és a pánikot, most sápadtan fordult a hatóságiak felé. Dr. Balog Henrik, aki a félhomályban is tökéletesen látta a kibontakozó drámát, elégedetten húzta fel a szája szélét. Máté és Bianka rémülten figyelték, ahogy az építésügyi szakértő egy pillanatra sem habozva, száraz, hivatalos hangon közölte Fekete Zoltánnal a jegyzőkönyv tartalmát. „Az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent. Két opció van: azonnali, csillagászati összegű kényszerfelújítás, melynek költségeit a lakók viselik, vagy… az épület kiürítése, azonnali hatállyal.”
A szavak súlyosan hangoztak a sötétben. A lincshangulat pillanatok alatt félelemmé változott. Dr. Szabó András dühös morgása hallatszott a háttérből, Erika és Köves Dezső pedig felháborodottan kiáltottak, a kilakoltatás gondolatától elborzadva. Dániel szorongása csak fokozódott. A titok, amit tegnap este hozott, most még élesebben mardosta, mintha az épület sorsa valahogy a saját, eltitkolt hibájának következménye lenne. A káosz fojtogató hálója mindent átszőtt. Eközben, a sötét folyosó egy eldugott szegletében, Erzsi néni a vaksötét ellenére is megtalálta Bálintot. „Nos, fiam, az idő nem neked dolgozik. És a titkok sem maradnak sokáig a föld alatt. Csak fizess!” – suttogta hidegen, hangja elveszett a kibontakozó pánikban.