Árnyékok a kapu előtt

Míg a lépcsőházban a Katasztrófavédelem ultimátumától csattantak a szavak, Nóra sietős léptekkel lépett ki a kapualjból a kihalt utcára. A járdaszegély mellett egy járó motorú, sötétített üvegű fekete luxusautó várakozott. Nóra idegesen pillantott vissza a ház kivilágítatlan homlokzatára, majd a hátsó ablakhoz hajolt. A lehúzódó üveg mögül egy ápolt, ékszeres kéz nyújtott ki felé egy nehéz, lezárt fekete bőrmappát.
– Tíz napod van rendezni a második emeleti elszámolásokat, mielőtt a cég zárolja a vagyonkezelőt – sziszegte egy halk, fojtott férfihang a sötétből. – A ház áramszüneti kaotikus ügyei jó elterelésnek tűnnek, de ne játssz a türelmünkkel. Holnap Enciék beköltöznek, utána már késő lesz.
Nóra szárazon nyelt egyet, és szorosan a kabátja alá rejtette a mappát. Mielőtt bármit válaszolhatott volna, a sötét jármű éles gumicsikorgással kilőtt a sarkon túlra.
A kapualj sötétjéből Dániel követte figyelemmel az utcai jelenetet. Éppen kiszabadult Erzsi néni fojtogató társaságából, aki Fekete Zoltán újabb szigorításait szidta az első emeleten. Dániel tisztán látta Nóra sápadt, riadt arcát, ahogy a lány visszasietett a sötét lépcsőházba. Nóra észre sem vette őt: remegő kézzel nyúlt a táskájába, s miközben a második emelet felé futott, a táskájából egy súlyos rézkulcs hullott a kőlépcsőre.