Árnyak a monitor előtt

Dániel megremegett, amint a másodiki lakás dupla zárja a helyére kattant. A kinti folyosó fojtogató kíváncsisága kikopott a nehéz faajtó mögül, de a falakon belül sem lelt menedéket. A monitor hideg kékes derengése végigömlött az íróasztalon felhalmozott bontatlan leveleken és a sárga csekkeken. A telefon még mindig a tenyérhez tapadt, mintha égetné a bőrét. „Látjuk, mit töröltél.”
A tegnap esti hirtelen döntése most ólomsúlyként nehezedett a gyomrára. Amikor éjfél után egyetlen gombnyomással törölte a bizalmas adatbázis-bejegyzéseket a cég szerveréről, azt hitte, végleg elvágta a szálakat, és tiszta lappal indulhat. Azt remélte, ezzel törli a nyomokat, amelyek Dr. Balog Henrik ingatlanköveteléseihez láncolták. De az ismeretlen feladó üzenete nyilvánvalóvá tette: semmi sem tűnik el nyomtalanul.
A padló alól halkan szűrődött át Karesz erősítőjének brummogása, miközben a mennyezet felől Bendi bányászgépeinek monoton zúgása remegtette a levegőt. Dániel kényszeresen nyomkodta a kijelzőt, frissítette a postafiókját, de újabb értesítés nem érkezett. Csak a néma rettegés maradt, hogy a tegnap éjszakai titok pillanatokon belül rászakad a fejére, és Balog Henrik végrehajtói közelebb vannak, mint hitte.