Árajánlat a lépcsőházban

Balog Henrik végigmérte a lépcsőfordulóban tömörülő lakókat, fénynyalábja egy pillanatra megállapodott Szabó Gábor izzadságtól csillogó homlokán. Gábor, aki hónapok óta reménytelenül küzdött az elszabadult törlesztőrészletekkel és az autójavító műhelye elszálló rezsijével, érezte, ahogy a torkában megakad a levegő. Pontosan tudta, mit jelent az ügyvéd jeges nyugalma: a csapda bezárult.
– Ha a katasztrófavédelem életveszélyessé nyilvánítja az épületet, a hitelező bankok automatikusan felmondják a jelzálogszerződéseket – folytatta Balog halkan, majd a zakója belső zsebéből egy élére hajtogatott dokumentumot húzott elő. – Szabó úr, maga pontosan tudja, hogy a végrehajtási jog bejegyzése után már nincs visszaút. A cégem kész azonnal átvenni a kockázatos követeléseket, feláron.
– Nem teheti ezt velünk, Henrik! – csattant fel Gábor, de a hangja megbicsaklott. A családi lecsúszástól való rettegés és a hitelek fojtogató súlya most bénítóan nehezedett rá.
– A jog nem ismer érzelmeket, csak fedezetet és határidőket – válaszolta az ügyvéd, miközben egy fekete névjegykártyát csúsztatott Gábor reszkető kezébe. – Holnap reggelig van lehetőségük aláírni a vételi opciót. Székely Ricsi erre káromkodott egyet, és a reflektor vakító fényét szándékosan Balog arcába vágta, de az ügyvéd meg sem rezzent. Dániel közben a korlátnak feszülve nézte a telefonját, ahol az imént kapott üzenetben most Balog számlaszáma világított.