Álmatlan léptek a másodikon

Bálint nem válaszolt, csak görcsösen a kabátja zsebébe süllyesztette a barna borítékot, miközben Erika a babakocsival megállt az emelet tetején. A szűk fordulóban pattanásig feszült a levegő. Enci szemeiből gyűlölet és riadalom sugárzott, de mielőtt számon kérhette volna a férfi hallgatását, a hatos lakás nehéz tölgyfa ajtaja élesen megnyikordult.
Kelemen Dániel lépett ki a folyosó félhomályába. Arcát a kezében tartott okostelefon hideg, kékfényű kijelzője világította meg alulról. Nem a lépcsőházi drámára figyelt; ujja reszketett a képernyő felett, ahová alig néhány másodperce érkezett meg egy ismeretlen számról küldött üzenet: „Tudjuk, mit töröltél tegnap éjjel. A szerver nem felejt.”
Dániel gyomra görcsbe rándult. A tegnapi kétségbeesett döntése, az adatsorok átírása, amivel ki akart törni az ingyenes túlórák mókuskerekéből, most zsarolási alappá vált. Megtorpant a küszöbön, és csak ekkor eszmélt rá, hogy a folyosón három pár szem szegeződik rá. Tekintete a földre tévedt, ahol Nóra elhullajtott ezüst plasztikkártyája hevert, pontosan Bálint cipőjének orra mellett.
Lentről, a földszinti rendelő irányából hirtelen dr. Szabó András rekedt, ideges köhögése visszhangzott fel. Az orvos sietős léptekkel indult meg felfelé a lépcsőn, kezében egy gyűrött recepttömbbel. Dániel kényszeresen a zsebébe csúsztatta a telefont, de a szorongás már szétáradt a tagjaiban: a házban mindenkinek megvolt a maga tegnap esti titka, és a hurok egyszerre kezdett szorulni mindannyiuk nyakán.