Adósság a sötétben

Lugosi Jenő halk nyögése után a szuterénből szivárgó mély morgás egy pillanatra még a rendőrség zavart zseblámpáit is megállította. A levegőben terjedni kezdett egy szúrós, fojtogató szag, mintha valami savószerű anyag párolgott volna a mélyből. Nem gáz, hanem valami sokkal vegyesebb, édeskés és maró keverék. A rendőrök, akik addig a lépcsőházban tájékozódni próbáltak, most ösztönösen az arcuk elé kapták a kezüket, és felmorajlott közöttük a tanácstalanság. Az egyikük, a fiatalabb, köhögni kezdett.
Erzsi néni, Bálint karját továbbra is görcsösen szorítva, a fiú fülébe súgta: „Látja, Bálintkám? Így jön ki a fényre minden mocsok. Balog Henrik is csak erre vár, a házra, a mi kis titkainkra. Az a hitelcsapda, amit kifőzött, most fullad az orrunkba. Ne menjen oda, fiam. Mi van, ha lent valaki már el is intézte?” Bálint dühösen rántott volna karján, de az öregasszony ereje meglepően kitartó volt. A pincei gázszag a tüdőjébe maróan jelezte, hogy a tét sokkal nagyobb, mint gondolta. A barna boríték, amit Erzsi néni legutóbb emlegetett, hirtelen sokkal valóságosabb fenyegetésnek tűnt a sötétségben.
Dr. Bordás András, akinek keze lecsapta a főkapcsolót, most a falnak támaszkodva zihált. „R=U/I!” – suttogta reszketegen, mintha az Ohm törvénye elűzhetné a valóságot. „Ez nem matematika… ez vegyi fegyver!” Marietta, aki éles eszével azonnal felismerte a levegőben terjengő gyógyszer-manipuáció utóhatásait, most a korláthoz tapadt. „Anya!” – suttogta, de a szava elnyelődött a csendben. A szuterénből újabb, most már erőteljesebb hörgés hallatszott, majd egy tompa puffanás, mintha valami nehéz test zuhant volna a földre. Székely Ricsi, a szuterén lakója, aki egy pillanattal korábban még a kocsija csomagtartója felé indult volna, most megtorpant a lépcsőház bejáratánál. Lehet, hogy nem csak csempészett kávét hoz ma estére.
Bartha Zsófia, akinek lakására nehezedő hitel Balog Henrik árnyékában a legfőbb gondot jelentette, most szívéhez kapott. A fojtogató szag, a sötétség, a szuterénből érkező hangok mind egyfelé mutattak: a ház összeomlóban volt, belülről. A tegnap esti titok, Dániel ismeretlen üzenete – mindezek a félelmek hirtelen a fizikai valóságban öltöttek testet. A lépcsőházba beszűrődő hideg, nehéz levegő elviselhetetlenné vált, a lakók pedig egymást lesték, ki mozdul meg először, ki menekül, vagy ki lepleződik le a teljes káoszban. Balog Henrik neve, mint egy néma, de kegyetlen ítélet, visszhangzott a tudatában.