A vizsgálóasztal árnyéka

Bálint nem válaszolt Erzsi néni vádjára; inkább megfordult, és a sötét lépcsőfokokat hármasával véve rohant le a földszintre, követve a homályból beszűrődő, fojtott gyereksírást. Erika már a háziorvosi rendelő kopott üvegajtaját rángatta, karjában a takaróba bugyolált csecsemővel. Mögöttük, a gang sötétjéből Varga Nóra rémült arccal leste a mozdulataikat, miközben a szuterén felől Székely Ricsi rekedt, dühös ordítása visszhangzott az udvaron egy elmaradt csomag miatt.
A rendelő ajtaja hirtelen résnyire nyílt, és Dr. Szabó András rántotta be őket a gyógyszerszagú félhomályba, majd azonnal rácsavarta a kulcsot a zárban. A háziorvos keze remegett, leheletén olcsó konyak és az elfojtott pánik érződött. Balog Henrik neve lógott a levegőben; az ügyvéd a kártyaadósságok fejében bármelyik pillanatban rátehette a kezét a rendelőre és a praxisra.
– Megőrültetek? – sziszegte Szabó, miközben Erika a vizsgálóasztalnak dőlve próbálta elnémítani a babát. – Ha ezt meglátják odakint, végem van! De neked is, Bálintka.
A doktor lázas, dülledt szemmel mérte fel a helyzetet, az alkohol szorításában már tisztán látta a kiutat. Fenyegetően lépett a biztonsági őr elé.
– Balog ma éjjel követeli a jussát. Ha nem szerzel nekem egymilliót reggelig, amivel kifizethetem az ügyvédet, személyesen viszem el a hírt a gyámügynek, és Enci fülébe is megsúgom, kivel és mivel bújkálsz itt lent. Döntsd el, Bálint: fizetsz, vagy holnaptól nincs hova menned.