A veszélyzóna kinyilvánítása

A kapualj felől nehéz, határozott léptek zaja törte meg a lépcsőház fojtogató csendjét. Két sárga láthatósági mellényt viselő hatósági ellenőr lépett a szűk udvarra, mappákkal a kezükben. A szomszédos ház lakóinak lakossági bejelentése a gázszag és a vibráló hálózat miatt végre elérte a katasztrófavédelmet. Fekete Zoltán torka köszörülésével félbeszakította az iménti szónoklatát, és izzadó homlokkal sietett le a lépcsőn a jövevények elé.
Az idősebb hatósági szakember nem teketóriázott. Rámutatott a pince felől szivárgó nyirkos párára és a falon futó, megolvadt szigetelésű vezetékekre, majd kemény hangon felolvasta a megállapításait. Az épület műszaki állapota közvetlen életveszélyt jelent. Zoltán elfehéredett arccal próbált közbevágni a felújítási alappal, de a tisztviselő félbeszakította: nincs több haladék. A hatóság ultimátumot adott: vagy azonnal összehívják a rendkívüli közgyűlést egy csillagászati összegű kényszerfelújítás megszavazására, amit a lakóknak azonnal be kell fizetniük, vagy a házat lakatlanná nyilvánítják, és megkezdődik a teljes kiürítés.
A hírek hallatán a folyosókon dermedt csend támadt. Dr. Balog Henrik szemeiben hirtelen hideg, számító fény gyúlt. A kényszerkiürítés réme tökéletes háttér volt ahhoz, hogy Mátéék és a többi kétségbeesett tulajdonos gombokért adja át neki a lakáskulcsokat. Máté szorosabban ölelte magához a remegő Biankát, miközben Fekete úr szeme előtt fekete foltok ugráltak a felelősség súlya alatt.
Közben a második emeleti korlátnál Bálint állt feszülten. Otthonról a csecsemő szüntelen sírása szűrődött ki hozzá, de képtelen volt visszamenni: szemeit Nóra ajtójára tapasztotta, ahol Enci dobozai sorakoztak. A megtépázott férfi-egója csípősebb volt számára a gázszagnál is, de lent a lépcsőházban kibontakozó katasztrófa most még őt is megbénította.