A végzés árnyékában

Dániel ujjai ráfonódtak a hűvös, névtelen műanyagra. Mielőtt azonban utánaszólhatott volna Nórának, a kapualj felől robusztus férfiléptek visszhangja nyomta el a gang zúgását. Két egyenruhás katasztrófavédelmi ellenőr lépett a lépcsőházba, nyomukban Fekete Zoltán szorongatta idegesen a ház iratrendezőjét. A közös képviselő homlokán sűrű izzadságcseppek csillogtak, ahogy a lépcsőfordulóban várakozó Dr. Balog Henrik felé pillantott.
– Életveszélyes elektromos hálózat, szellőzetlen szuterén és bejelentett gázszivárgás – olvasta ki fagyos hangon a vezető ellenőr a csíptetős mappájából. – Ha negyvennyolc órán belül nem igazolják a kényszerfelújítás megkezdését, az épületet azonnal lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük a kiürítést.
A szavak súlya megállította az időt a folyosón. Erzsi néni ajtaja tágabbra nyílt, Bálint pedig reflexszerűen a háta mögé rejtette a barna borítékot, miközben fehéredő ujjakkal szorította a korlátot. Dr. Balog Henrik ajkán halvány, vészjósló mosoly suhant át: pontosan erre a pillanatra várt, hogy a kétségbeesett lakókat felvásárlási ajánlatával sarokba szorítsa. Dániel a tenyerébe zárta a kártyát, és megérezte, hogy a ház felett végleg összecsaptak a hullámok.