A fekete mágneskártya

Dániel megdermedt a zárba illesztett kulccsal. A fémcsikordulás nem a saját ajtója felől érkezett, hanem a lépcsőház fordulójából, ahonnan Nóra lépteinek kapkodó kopogása törte meg a folyosó fojtogató csendjét. A lány zaklatottan, szinte futva szedte a fokokat, miközben idegesen pillantgatott vissza a vállai felett. Az utcára néző gangablakon át egy sötétített üvegű, járó motorú fekete luxusterepjáró sziluettje látszott a kapu előtt, ami vészvillogóval várakozott a tilosban.
Odalent, az első emeleti pihenőnél Bálint lépett ki a folyosóra. Farmerja zsebében szüntelenül rezgett a telefonja, a markában pedig egy gyűrött, barna borítékot szorongatott. Arca viaszos volt a rettegéstől: az Erikától kapott terhességi fotó emléke és az Enci felé érzett fojtogató bűntudat egyszerre nehezedett a mellkasára. Észre sem vette, hogy az 1-es lakás ajtaja résnyire nyitva állt, és Erzsi néni szúrós, mégis elfedett féltéssel teli tekintete némán kísérte minden egyes bizonytalan lépését.
Nóra a második emeletre érve majdnem nekirohant Dánielnek. Arcán éles szorongás tükröződött, meg sem ismerte a szomszédját. Ahogy elrohant mellette a lakása irányába, a táskájából halk koppanással kihullott egy felirat nélküli, fekete mágneskártya. Dániel utánafordult, és lassan lehajolt az idegen tárgyért.