A túlterhelt hálózat robbanása

Még mielőtt Toemai főtörzszászlós elérhette volna a második emeletet, a vak sötétségben hirtelen velőtrázó, torzított gitárbúgás csapott át a folyosón. Karesz a lakásában részeg magabiztossággal csavarta maximumra a Marshall erősítőit, fittyet hányva a lépcsőházi feszültségre. Fogalma sem volt – vagy egyszerűen nem érdekelte –, hogy a berendezését feketén rákötötte Bendegúz kriptobányász hálózatára.
A következő pillanatban éles, kék szikraeső lobbant ki a biztosítéktáblából. A túlterhelt vezetékek megpattantak, s a fali aljzatokból égett műanyag szaga csapott ki. Egyetlen tompa durranással a ház teljes elektromos rendszere végleg összeomlott.
– A rohadt életbe, Karesz, állítsd le magad! – üvöltötte Szabó Gábor, aki a korlátba kapaszkodva törte át a hirtelen támadt süket csendet.
A vaksötét lépcsőházban azonnal elszabadult az indulat. Dániel, akit a telefonján kapott névtelen fenyegetés amúgy is az idegösszeomlás szélére sodort, dühtől remegve lépett Karesz ajtajához, miközben Enci hiába próbálta visszafogni. A lakók lincshangulatban gyűltek a második emeleti folyosón, ahol Fekete Zoltán erőtlen zseblámpafénye is elveszett a kiabálásban. Bordás professzor távoli kioktatása Nikola Tesláról hiába próbált szakmai rendet tenni, a csípős füstszag és a sötétben növekvő pánik minden józan hangot elfojtott.