A törölt adatok nyoma

Dániel a zár kattanása után a hideg ajtónak döntötte a hátát. A zsebében pihenő okostelefon kijelzője még mindig derengve világított, ott égett rajta a számonkérő mondat a szerverről törölt fájlokról. A tegnap esti elhamarkodott döntés – amikor az irodai hálózat utolsó nyitva maradt kapuján át letörölte a kompromittáló adatbázist – most éles tőrként szegeződött a torkának. A pánik kőkemény szorítással ült meg a mellkasán.
A sötét szobában csak a monitor kékes fénye derengve világított, amely láthatóvá tette a felhalmozott fizetési felszólításokat az asztalon. Dániel kényszeresen nyomkodta a kijelzőt, újra meg újra frissítette a levelezését, de újabb üzenet nem érkezett; csak a fojtogató bizonytalanság terjengett a térben. Tudta, hogy a lépcsőházban Erzsi néni még mindig a gyanúja hálóját szövi, miközben a falak túloldalán Várkonyi árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát.
Ujjai görcsösen remegtek, ahogy a képernyőre meredt. Ha a tegnap esti akciójáról digitális nyom maradt a szerveren, a fenyegetőzés nem csupán üres zsarolás. A lakás betonfalai között a saját szívverése és Bendi bányászgépeinek távoli zúgása összemosódott, miközben a névtelen üzenetküldő láthatatlan hurokként szorította rá a rettegést.