A titok ára — új hang

Bálint agya vészjelzéseket küldött, de a torkára forrt a szó. A doktor whisky-gőzös lehelete mintha maga lett volna a kártyaadósság szelleme, mely most az orvosi titoktartás romjain táncolt. Erika hangtalanul zokogott, szorosan magához ölelve a csecsemőt, aki szerencséjére mit sem sejtett a drámai fordulóról. Bálintra villámcsapásként hatott a felismerés: a barna boríték Erzsi néninél, a menekülő Zoltán, és most ez a kis, csendes csomag Erika karjaiban – minden egyetlen pontba futott össze. Egy régóta lappangó titok robbant a képébe, épp olyan precízen időzítve, mint egy rosszul felrobbantott petárda a szilveszteri bulin.
„Pénz!” – vágta oda Dr. Szabó, majd bólintott a pult alatti fiók felé. „Azonnal, és készpénzben. Balog úr nem szeret várni, és higgye el, a postás is gyorsabb nála, ha a hírek szétkürtöléséről van szó.” A doktor szeme alatt mélyülő karikák mintha maguk is a lejárt határidejű számlák fekete listáját hordozták volna.
Bálint összeszorította az öklét. A düh, ami eddig csak morajlott benne, most forró lávaként öntötte el. Nem a fenyegetés fájt, hanem az arcátlanság. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. „Nincs nálam annyi” – hazudta kapásból, bár a tárcájában lapult némi tartalék, amit épp a Balog úrral szembeni „sürgős” fizetésre tartogatott. Azonban az ötlet már villámgyorsan száguldott az agyában: késleltetni, időt nyerni, kitalálni valamit. „De van valaki, akinek van. Felhívom. Percen belül itt lesz a pénz. Csak... ne tegyen semmit” – Bálint szavaiban megcsillant a kétségbeesés és egy halvány, reménykedő szikra.
Dr. Szabó gyanakodva szűkítette össze a szemét. A csobbanás a szuterénből megismétlődött, most mintha egy basszusgitár szólója kísérte volna, amit egy operista próbál elénekelni. Valószínűleg Lugosi Jenő volt, aki épp eláraszthatta a pincét, vagy Karesz, aki valami új hangszerrel kísérletezett. De a rendelőben senki sem figyelt a ház morajlására. Itt a csend volt fojtogatóbb, mint bármilyen hangoskodás. Dr. Szabó elmosolyodott, egy hideg, számító mosollyal. „A percen belül az percen belül. Az óra ketyeg, Bálintka. És ne feledje, Erzsi néni is ébren van. Neki is van egy borítéka.” Bálint tudta, hogy a „tegnap esti titok” már nem csak az övé, hanem a ház összes falába beivódott. Most az volt a kérdés, hogy sikerül-e megállítania a lavinát, mielőtt mindent maga alá temet. A telefonjáért nyúlt, de hirtelen megállt a keze. Kit hívjon? Ki segíthetne neki ebben a hálózatban, ahol mindenki valamilyen titok vagy adósság foglya volt?