A telefon kijelzője

Tormai nehéz léptekkel indult meg a rendelő bejárata felé. A matt üvegezésű ajtó mögött teljes sötétség uralkodott, de a zár felől fémes kattanás hallatszott, mintha valaki belülről rátolta volna a reteszt. A főtörzs a tenyerével keményen rácsapott a kopott faajtóra.
– Szabó doktor! Nyissa ki, rendőrség! – dörrente meg Tormai hangja, végigzengve a szűk folyosón.
A zsebében lapuló telefon hirtelen rezegni kezdett Bálint combjánál. A kijelző fényét tenyérrel takarva pillantott rá a beérkező üzenetre. Szabó doki küldte, csupa nagybetűvel: HA RÁJUK ERESZTED A RENDŐRÖKET, ERZSINEK ÉS ENCI NEK IS ELKÜLDÖM A FÉNYKÉPEKET ERIKÁRÓL ÉS A GYEREKRŐL!
Bálint gyomra görcsbe rándult. A zsebében lapuló, Balog Henriktől kapott bankjegyek papírja szinte égette az ujjait. Még lett volna esélye kimagyarázni magát, de a rendelő mögötti zsarolás hurokként szorult a nyakára.
Ekkor a lépcsőforduló sötétjéből kimérten lépett elő Dr. Balog Henrik. Zakóját eligazítva, jéghideg mosollyal állt meg Tormai mögött.
– Főtörzs úr, ha szabad megjegyeznem, a doktor úrnak súlyos magánjogi kötelezettségei vannak – szólalt meg Balog halkan, de ellentmondást nem tűrően. – Nem biztos, hogy szerencsés hatósági erőszakot alkalmazni egy magánrendelőnél anélkül, hogy Fekete úr, a közös képviselő jelen lenne.
Erzsi néni az ajtórésből sziszegve figyelte a fejleményeket. Bálint tudta: bármelyik pillanatban az egész élete kártyavárként omolhat össze.