A tegnapi nyom a sötétben

Dániel visszalépett a szuterén falának hűvös, nyirkos tövébe, és reszkető kézzel halászta elő zsebéből a telefont. A vibráló sötétségben a kijelző éles, kékes fénye csúnyán megvilágította feszült arcát. Egy újabb névtelen értesítés villant fel a képernyőn: „Tudom, mit tettél tegnap éjjel a kettediken. A mentett fájlok nem mentenek meg.” A férfi gyomra görcsbe rándult. A tegnap esti elhamarkodott, kényszeres döntése – amikor a titkos adatsort áttöltötte a saját szerverére – most fojtogató hurokként feszült a nyakán.
– Mit bámulod azt a nyavalyás kijelzőt, Dániel? Ráérsz netezni, ha kigyullad a ház? – csattant fel dühösen Székely Ricsi. A csempész zseblámpájának éles csóvája Vakítóan Dániel szeme közé vágott, miközben Ricsi zaklatottan megigazította a dzsekijét. – Fekete Zoltán közös képviselő ma is körbejárt a házban, Balog Henrik meg lesben áll a vételi ajánlataival. Ha a hatóságok ideérnek a zárlat miatt, a csomagtartós árumat azonnal lefoglalják!
– Maradj veszteg, Ricsi, inkább tartsd a fényt! – szisszelt fel Kovács Tibor bá a nyitott kapcsolószekrény koromfekete mélyéből. Fémcsipesze szikrázva villant a homályban. – Itt egy utólagos leágazást vágott el valaki. Ez nem sima túlterhelés, szándékosan buherálták meg a rendszert.
Bezeredi Melinda éles, dühös hangja csattant odafent a lépcsőfordulóban, amint a sötétben valakinek nekiment. Dániel ujjai görcsösen szorultak a telefonra. Tisztában volt vele: ha a biztosítékok visszakapcsolnak és a hálózat újraindul, a tegnap esti digitális nyomok menthetetlenül a felszínre kerülnek.