A tegnapi döntés ára

Dániel ujjai megdermedtek a billentyűzet felett. A szerver leállítására szolgáló parancs még ott lebegett a kurzor alatt, amikor a telefonja képernyője egyetlen tompa rezdéssel életre kelt. Nem külső szám volt. A belső hálózati kapcsolaton át érkezett az üzenet: „A tegnap esti adatfolyamot nem törölted a routerből, Dániel. Ha a főkapcsoló leugrik, minden kikerül.”
A hideg verejték elöntötte a tarkóját. A tegnap éjszakai elkeseredett döntése – amikor a ház belső szerverére feltöltötte a kétségbeesett kiútját jelentő fájlokat – most hirtelen hurokká szorult a nyakán. Megremegett a keze, kényszeresen ellenőrizte a naplófájlokat a kijelzőn, majd halkan résnyire nyitotta a szobája ajtaját.
Odafent a lépcsőfordulóban Bordás professzor mérnöki kirohanása még visszhangot vert a falak között, amikor a pincelejáróból nehéz léptekkel feljött Székely Ricsi. A csempész arca vöröslött a dühétől; szuterénbeli titkos áramkörei leálltak, a csomagtartóból árult hűtött portékája veszélybe került.
– Ki buherálja már megint a hálózatot?! – dörrent rá Ricsi a lépcsőházra, vágó hangon méregetve a megrettent lakókat.
Az első emelet sötétjében Várkonyi Gábor paranoiásan tapadt a kémlelőnyíláshoz, miközben a korlátnál álló ex-légiós óvatos reménnyel figyelte a kibontakozó zűrzavart. Dániel lassan visszahúzódott a sötét szobába. Rájött, hogy valaki a házból nemcsak pontosan látta, mit tett tegnap este, de most a lépcsőházi káoszt használja fel a zsaroláshoz.