A táska titka a másodikon

Dániel még fel sem ocsúdott a kijelzőn villogó fenyegetésből, amikor a kapu felől magassarkú cipők ritmikus, sietős kopogása törte meg a lépcsőház nehéz csendjét. Varga Nóra lépott be az udvarra, zaklatottan, kapkodva szedve a levegőt. Az utcán egy sötétített üvegű, járó motorú luxusterepjáró várakozott – a motor mély duruzsolása még a zárt ajtón át is baljóslatúan behallatszott. Nóra tudomást sem vett a postaládáknál ácsorgó Marikáról, de amikor elhaladt a rendelő előtt, tekintete egy pillanatra találkozott dr. Balog Henrikével. Az ügyvéd ajkán halvány, sötét mosoly suhant át.
Nóra görcsösen szorította magához méregdrága bőrtáskáját, miközben sietős léptekkel indult meg a második emelet felé. Ahogy elrohant Dániel mellett, a táska félig nyitott cipzárján keresztül felvillant egy köteg bontatlan, hivatalosnak tűnő boríték és egy idegen nevére kiállított plasztikkártya. A nő észrevette Dániel meredt pillantását; ujjai remegve rántották össze a bőrt, szemeiben tiszta, leplezetlen riadalom tükröződött.
Fent a lépcsőfordulóban Erzsi néni épp félig nyitott ajtaja mögül kukucskált ki, halkan durogva a folyosón felhalmozott holmikról és Bálint gyanús dolgairól. Nóra ügyet sem vetett az öregasszony félhangos morgására, csak a saját lakásajtójának zárjába próbálta bedugni a kulcsot. A keze annyira remegett, hogy a fém csikorgva pattant le a kilincsről, visszhangot verve a folyosó fojtogató félhomályában.