Vászoly utca 6 · Péter Szikra
A szuterén tervrajza
Zoltán gyanakvó pillantása elől Gábor a lépcsőforduló mélyébe húzódott, miközben Karesz óvón magához ölelte a szipogó Mirit, és morgva a magasföldszint felé terelte a kislányt a piros biciklivel együtt. A lépcsőházban vibráló feszültség nem csillapodott: a közös képviselő a nehéz tűzvédelmi mappát a mellkasához szorítva, kimért, fojtott léptekkel indult lefelé, egyenest a szuterén sötétedő folyosója felé, mintha a kényszerfelújítási ultimátum minden nyomását az alsó szinten akarná levezetni.
Gábor önkéntelenül követte Zoltánt. Zsebében a névtelen hotel plasztikkártyájának éles sarka vágott a combjába, de a kíváncsiság és a fojtogató légkör a pincelépcső felé hajtotta. A szuterén átjárójában a dohos, nedves falak szagát megszokott módon elnyomta a tömény, olcsó koccintós bor és a dohányfüst fanyar keveréke. Lugosi Jenő lakásának ajtaja félig nyitva állt, bentről halkan sercegett egy régi Tosca-operafelvétel.
– Ide hallgasson, Jenő! – dörrent rá Zoltán, amint el érte a szuterén bejáratát, és keményen rákoppintott a korhadt ajtófélfára. – A katasztrófavédelem ellenőrei elmentek, de a házat azonnali felújításra kötelezték. A gépészeti csövek és az elavult hálózat miatt magának is távoznia kell, ha elrendelik a kiürítést!
A sötétből egy kopott bársonykabátos alak lépett elő. Lugosi Jenő nem riadt meg a határozott fellépéstől; borosüveg helyett most egy vastag, megsárgult papírtekercset szorongatott a kezében.
– Felújítás? Maguk ostobák mindent a lakók nyakába varrnának – rekedt, mély hangja betöltötte a folyosót, miközben határozott mozdulattal kiterítette a rajzot a dohos falnak támasztott asztalkán. – Nézze meg ezt a pecsétet, Fekete úr! Egy 1982-es eredeti gépészeti tervrajz. A fővezetékeket soha nem a szuterénhez kötötték szabályosan. A kivitelező csalása az egész, és erről hivatalos dokumentumaim vannak.
Zoltán elhűlve meredt a megfakult rajzokra, miközben Gábor a hátuk mögött megtorpant. A szuterén mélyén lapuló régi iratok hirtelen egészen új megvilágításba helyezték a házat fenyegető katasztrófát.
Gábor önkéntelenül követte Zoltánt. Zsebében a névtelen hotel plasztikkártyájának éles sarka vágott a combjába, de a kíváncsiság és a fojtogató légkör a pincelépcső felé hajtotta. A szuterén átjárójában a dohos, nedves falak szagát megszokott módon elnyomta a tömény, olcsó koccintós bor és a dohányfüst fanyar keveréke. Lugosi Jenő lakásának ajtaja félig nyitva állt, bentről halkan sercegett egy régi Tosca-operafelvétel.
– Ide hallgasson, Jenő! – dörrent rá Zoltán, amint el érte a szuterén bejáratát, és keményen rákoppintott a korhadt ajtófélfára. – A katasztrófavédelem ellenőrei elmentek, de a házat azonnali felújításra kötelezték. A gépészeti csövek és az elavult hálózat miatt magának is távoznia kell, ha elrendelik a kiürítést!
A sötétből egy kopott bársonykabátos alak lépett elő. Lugosi Jenő nem riadt meg a határozott fellépéstől; borosüveg helyett most egy vastag, megsárgult papírtekercset szorongatott a kezében.
– Felújítás? Maguk ostobák mindent a lakók nyakába varrnának – rekedt, mély hangja betöltötte a folyosót, miközben határozott mozdulattal kiterítette a rajzot a dohos falnak támasztott asztalkán. – Nézze meg ezt a pecsétet, Fekete úr! Egy 1982-es eredeti gépészeti tervrajz. A fővezetékeket soha nem a szuterénhez kötötték szabályosan. A kivitelező csalása az egész, és erről hivatalos dokumentumaim vannak.
Zoltán elhűlve meredt a megfakult rajzokra, miközben Gábor a hátuk mögött megtorpant. A szuterén mélyén lapuló régi iratok hirtelen egészen új megvilágításba helyezték a házat fenyegető katasztrófát.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- fekete-zoltan
- miri
- rado-karoly-karesz
- szabo-gabor
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.