A szuterén sötétjébe

Dániel torka elszorult, de erőt vett magán. Egyetlen szót sem felelt Dezső bácsinak, csak egy fagyos bólintással jelezte, hogy megértette a figyelmeztetést. Megvárta, míg az öreg nyomdász elhátrál a sárgaréz gyertyatartóval, majd ahelyett, hogy saját biztonságos lakásába menekült volna, megfordult, és a pince felé vezető sötét lépcsőfokok felé indult.
A fölötte lévő emeleten még mindig ment a csatározás Karesz ajtajánál, ám lefelé haladva a zaj lassan elmosódott. Szabó Gábor remegő hangon próbálta csillapítani az ijedt Encit a gang végén, miközben a lépcsőházban pattanásig feszült a levegő. Zoltán főtörzs járőrautója ugyan még nem fordult be a Vászoly utcába, de a lakossági bejelentés fenyegető árnyéka már ott lebegett a gázszagú épület felett.
A szuterénbe vezető ajtó nyikorogva nyílt ki. Dániel felkapcsolta a telefonja beépített lámpáját; a vékony fénysugár átvágott a nyirkos sötétségen. A tegnap éjjeli elhamarkodott mozdulat nyomai – a felnyitott gázóra burkolata és a szakszerűtlenül rögzített csőcsatlakozás – élesen kirajzolódtak a szürke falon. Ha a hatóság meglátja az átkötést, az nemcsak a hiteléből adódó csőddel fenyeget, de azonnali letartóztatással is.
Mobilja újra megrezzent a markában, kék fénnyel megvilágítva ujjait. Dániel mély levegőt vett, süllyedő kétségbeeséssel a csőfej felé nyúlt, hogy eltüntesse a bizonyítékot, mielőtt a végzetes léptek megszólalnának a lépcsőn.