A szuterén lépcsőjén

Dr. Balog Henrik egyetlen másodperc alatt nyerte vissza fagyos magabiztosságát. Lassan elrakta a bőrmappáját, majd tekintetét Erzsi néniről a megrémült Fekete Zoltánra lendítette, aki remegő kézzel igazgatta a szemüvegét a jegyzőkönyv felett.
– A bejelentő kiléte jogilag teljesen közömbös, közös képviselő úr – jelentette ki Balog, hangjában kimért, hűvös fölénnyel. – A Katasztrófavédelem határozata jogerős. Ha a szuterénben tárolt illegális árut és a veszélyes gázvezetékeket nem számolják fel huszonnégy órán belül, az épületet azonnali hatállyal kiürítik.
A szuterén sötétjébe vezető lépcső felől ekkor fémes zörrenés hallatszott. Lugosi Jenő lépett ki a nyirkos homályból, kopott bársonykabátja gombjait babrálva. Az egykori bariton arcán a félelem torz fintorrá kövült, ahogy Erzsi néni zseblámpájának fénye rávetült, miközben a háttérben Székely Ricsi idegesen próbálta elrejteni a csomagtartó-kereskedés megmaradt dobozait.
– Én nem tároltam semmi veszélyeset! – rekedt meg Jenő hangja, de a régi színpadi rutin ösztönösen átvette felette az uralmat. – Tegnap éjjel viszont, amikor megéreztem a gázszagot a pincében, láttam valakit a főcsapnál. Nem a hatodikról jött le, ügyvéd úr. Az ön lakásának ajtaján kattant a zár, mielőtt felment a lépcsőn.
Bálint meglepetten lépett egyet előre, Enci pedig önkéntelenül is rászorított a vascorlátra. Balog tekintete egyetlen villanásnyi időre megmerevedett, miközben Fekete Zoltán dermedten nézett végig a szuterén lépcsőjén álló társaságon.