A szuterén ajtaja kicsapódik

Dr. Szabó zakójának belső zsebéhez kapott, de még mielőtt elrejthette volna a borítékot, a szuterén felől nyíló nehéz faajtó nyikordulva kitárult. Lugosi Jenő lépett ki a félhomályból, kopott bársonykabátját magára tekerve. A volt operaénekes tekintetében nem a szokásos borízű köd, hanem valami szokatlan, tiszta figyelem csillant meg. Mielőtt bárki megszólalhatott volna, a lépcsőház sötétebb sarka felől éles, dühös csecsemősírás csapott fel, amely azonnal elnémította a rendelő ajtajánál feszülő vitát.
Erika lépett ki a kapualj árnyékából, szorosan a mellkasához ölelve a ringatózó batyut. Szemeiben óvatos remény csillant, ahogy végignézett a földszinten összegyűlt szomszédokon. Nem Bálintra nézett először, hanem Mariettára, mintha a vegyészhallgató hideg logikájában keresne védelmet a ház fojtogató gyanakvása ellen.
– Nem kéne a gyereket a huzatban tartani – szólalt meg Lugosi meglepően lágy, öblös hangon, miközben egy lépéssel közelebb húzódott a rendelő ajtajához. – Meg különben is, Szabó doki, ha már úgyis a nyilvántartást védi, talán a gyógyszerszag helyett a friss levegőről is gondoskodhatna.
Szabó arca elfehéredett. Megszeppenten lépett vissza egy fél lépést, ujjai lecsúsztak a kilincsről, s a megrebbent mozdulattól a barna boríték kicsúszott a zsebéből, majd a hideg kőlapra hullott. Bálint önkéntelenül előrelépett, hogy felvegye, de Fekete Zoltán nehéz léptű alakja már ott tornyosult felette.