A szerver válasza

Fekete Zoltán ujjai görcsösen szorultak a méregdrága golyóstollra, de a döntést nem ő, hanem a másodikon kigyulladó kékes derengés vágta át. Kelemen Dániel zsebében megrázkódott a telefon. A kijelző éles fénye egy pillanatra megvilágította az adatelemző beesett, sápadt arcát, miközben a lépcsőházi feszültség szinte tapinthatóvá vált.
A felugró névtelen értesítés rövid volt, mégis jeges fuvallatként érte: „A tegnap esti feltöltés befejeződött. A szerver logja nem törölhető.” Dánielnek elakadt a lélegzete. A tegnap éjfélkor hozott elhamarkodott döntése, amellyel átlépte a cég belső biztonsági vonalát, most visszavonhatatlanul kilépett a digitális térbe.
– Zoltán úr, írja alá, vagy holnap a hatóság zárja le a kaput! – sziszegte Dr. Balog Henrik, mit sem törődve a háttérben vibráló fényekkel.
Dániel önkéntelenül hátralépett a korláttól. Úgy érezte, mintha minden szem rá szegeződne, bár a szomszédok még mindig a közös képviselő hezitálását figyelték. Miri apró keze bukkant ki a korlátlécek közül, kezében az okostelefonjával, amelynek lencséje vörösen pislogva közvetítette az élő adást. A kislány akaratlanul is rögzítette Dániel reszkető kezét és a háttérben közeledő Bálint komor alakját.
Dániel nem várta meg a vita végét. Megfordult, és a kulcsát kotorászva a zárba csúsztatta azt a kettes emeleti ajtón. Be kellett jutnia a lakásába, mielőtt az ismeretlen feladó beküldi a következő üzenetet.