A szabályzat íratlan vakfoltja

Erzsi néni zseblámpájának imbolygó, sárgás sugara éppen a szuterén lépcsőfordulóját pásztázta, amikor a negyedik emeletről kimért, súlyos léptek sora indult meg lefelé. Fekete Zoltán, a ház szabálymániás közös képviselője nem az a fajta ember volt, akit egy mezei áramszünet eltántoríthatott volna a kötelességétől. Precíziós, hidegfényű LED-lámpájának vakító kúpja mögött pontosan úgy festett, mint egy járőrbiztos, aki a helyreállítandó rend reményében lép be a káosz övezetébe.
„Bordás úr! Már megint a főrelé? Megmondtam, hogy a gépészethez kizárólag engedéllyel lehet nyúlni!” – dörrent meg Fekete úr hangja, amely megremegtette a vékony falakat. Ám mielőtt az idős mérnök kifejthette volna a váltóáram és a háromhatvanas kenyér hanyatlása közötti egyenes arányosságot, Fekete úr éles fénysugara megállapodott a másodfokú pihenőnél. A sötétben ugyanis valaki – a kapkodásban vagy a vaksötétben elkövetett menekülés közben – egy méretes, laposra taposott kartondobozt hagytak pontosan a lépcső közeledő fordulójában.
A ház csődjét és saját magányát túlzott bürokráciával leplező közös képviselő arca egy pillanatra kővé dermedt. Az, hogy a fél ház sötétségbe borult és a szuterénben gyanús neszek hallatszottak, csupán műszaki fennakadás volt a szemében; az viszont, hogy a menekülési útvonalat egy jelöletlen hullámpapír akadályozza, már a társasházi Szervezeti és Működési Szabályzat kirívó megsértését jelentette.
Fekete úr teátrális mozdulattal húzta elő zakója belső zsebéből az elmaradhatatlan, neon-sárga figyelmeztető tömböt és a golyóstollát. Bár a földszintről még mindig furcsa suhogás és Lugosi Jenő elfojtott káromkodása hallatszott, őt kizárólag a folyosói fegyelem érdekelte. A zseblámpát az álla alá szorítva, a vakító fénysugárban gondos, élre vasalt kalligráfiával körmölni kezdte a hivatalos dorgálást.
„A menekülési útvonal eltorlaszolása súlyos tűzvédelmi szabályszegés! A doboz tulajdonosa 24 órán belül távolítsa el, ellenkező esetben a rendkívüli elszállítási díjat a közös költséghez terhelem!” – olvasta fel hangosan, mintha csak a Legfelsőbb Bíróság ítéletét hirdetné ki a vaksötét lépcsőházban.
A cédulát szertartásosan ráragasztotta a kartondoboz tetejére, miközben Erzsi néni a fejét csóválva hümmögött a zseblámpája mögül. A Vászoly utca 6.-ban leállhatott az áram, és a sötétben elszabadulhattak a lakók rejtett indulatai, de a házmesteri bürokrácia kikezdhetetlenül állta a sarat a koromsötétben is.