A suttogó zsarolás

A koromsötét lépcsőházban a megolvadt vezetékek fanyar szaga keveredett a pincéből felszivárgó gáz fojtogató párájával. Bálint vakon tapogatózott a korlát mentén, hogy lejusson Encihez, de a másodikon egy jéghideg, aszott kéz kulcsolódott a csuklójára. Erzsi néni volt az. Közel hajolt a fiúhoz, lehelete dohos papírszagot árasztott a nyirkos homályban.
– Ne siess úgy, Bálintka – suttogta az öregasszony, hangjában vészjósló nyugalommal. – A barna boríték még mindig a szekrényem mélyén pihen. De ha nem teszed meg, amit kértem, Enci még ma éjjel megtudja a teljes igazságot Erikáról és arról a csecsemőről a doktor rendelőjében. Választhatsz: fizetsz, vagy mindennek vége.
Bálint torka elszorult, a tehetetlen düh fojtogatta a sötétben, de megmozdulni sem mert. Pár lépcsőfokkal feljebb dr. Bordás András botladozott, miközben remegő, nyirkos kézzel kapaszkodott a falba.
– R = U/I, ezt a hülye is tudja! Tesla váltóáramával játszanak ezek a felelőtlenek! Felrobbantják a házat! – kántálta reszketeg hangon az idős mérnök, rettegve a sötétségben leselkedő katasztrófától.
A lépcsőforduló árnyékából eközben Székely Ricsi osont elő, arca sápadt volt a félelemtől. Hallotta Erzsi néni suttogását, és pontosan tudta, hogy ha a tegnap esti titok és Király Aladár neve előkerül, a csomagtartóból árult csempészáruja lesz a legkisebb gondja. Karesz lakásából eközben semmi zaj nem szűrődött ki; a bukott rockzenész bent kussolt a zár mögött, rettegve a dühös lakóktól. A feszültség tapinthatóvá vált a Vászoly utca 6. sötét folyosóin, ahol minden titok egyszerre akart a felszínre törni.