A Sötétbe Borulás

Ekkor a második emelet felől, Karesz lakásából egy falrengető, torzított gitárhang vágott keresztül a feszült csenden. Nem tartott sokáig. Egy villanás, egy száraz, pattogó robbanás a földszinti főkapcsoló tábla irányából, és a Vaszoly utca 6. elsötétült. A mentősök lámpái hasították a hirtelen, fojtogató vaksötétet. Pánik tört ki. Sikolyok, ideges felkiáltások, majd botorkáló lábak zaja töltötte be a lépcsőházat.
Szabó Gábor szíve a torkában dobogott, a tegnap esti titok súlyával a vállán. Lincshangulat támadt. „Karesz!” – kiáltotta Enci, Bálint karjába kapaszkodva, hangjában félelem és düh. Dániel reszkető kézzel tapogatózott a falon, miközben a lakók egy része Karesz ajtaja elé tódult, dörömbölve rajta. Fekete úr szava elakadt, Dr. Balog Henrik pedig a sötétben is érezte, hogy a fekete zónás üzelmei miatti rettegése most új szintre hágott.
Ricsi a szuterénből kihallatszó pánikhangok közepette elfelejtette a csempészárut; a teljes káosz és a lehetséges következmények foglalkoztatták. A sötétben mindenki a saját bőrét mentette, a titkok súlya pedig még nyomasztóbbá vált a hirtelen csendben, amit csak a távoli szirénák elhaló hangja tört meg. Karesz erősítője nem csak az áramot ölte meg, hanem a lakók utolsó béketűrését is.