A rózsaszín táska nyoma

Erzsi néni baljós szavait nem egy drámai vallomás, hanem a földszintről feltörő, kétségbeesett sikoly vágta ketté. Ida robbant fel a lépcsőn, kezében egy félig megkent uzsonnás zsemlével és egy rózsaszín, flitteres iskolatáskával.
„Miri! Látta valaki a kislányomat? Ötkor kellett volna megérkeznie a Csemegébe, de csak a táskáját találtam meg a kapualjban!” – kiabálta lihegve, miközben gyanakvó tekintettel mérte végig a folyosón ácsorgó társaságot.
A fojtogató gázszag és Bálint verejtékező homloka pillanatok alatt elveszítette központi szerepét. A Vászoly utca 6. lakói mindennél jobban imádták a szomszédi drámákat, de egy hétéves kislány rejtélyes délutáni eltűnése még Erzsi néni figyelmét is elterelte a tegnap esti titkokról.
Bálint azonnal megragadta a mentőövet, hogy megmeneküljön Enci metsző kérdéseitől. „Nézzük meg lent! Biztosan a szuterén környékén játszik!” – kiáltotta szokatlanul buzgón, és már indult is lefelé.
A földszinti lépcsőfordulóban Székely Ricsi épp egy doboz prémium import öblítőt egyensúlyozott a karján. „Nyugi, Ida, a kölyök nem veszett el, csak sündörgött errefelé. Láttam, ahogy besurran a sötét tároló mögé, miután kihallgatott valami beszélgetést a rendelő ablakánál.”
Miri valójában a szuterén mélyén lapult a porlepte lomok között, fojtott lélegzettel, mert olyan dolgot hallott az imént, amit egy hétévesnek egyáltalán nem lett volna szabad megtudnia.