A rendkívüli intézkedés

Fekete Zoltán elemfejlámpájának éles, vakító fénysugara hasított át a gomolygó műanyagszagú füstön. A negyedik emeleti lakásából kimért, nehéz léptekkel érkező közös képviselő határozott mozdulattal tolta félre a Karesz ajtajánál dühöngő lakókat. A sötétségben a lámpa fénysugara azonnal rátalált a falból kilógó, megolvadt műanyag csatornára és a szikrázó vezetékekre.
– Azonnal fejezzék be a csapkodást! – dörrent rá a gyülekező tömegre Fekete Zoltán, és a hangjában nem volt helye semmilyen ellentmondásnak. – A társasházi szabályzat tizenkettes paragrafusa értelmében az illegális rácsatlakozás és a közvetlen életveszély okozása azonnali hatósági feljelentést von maga után! Minden egyes rongálási kárt a felelősökre fogok terhelni!
Dr. Szabó András a korlátnak támaszkodva, részeges dühvel átkozódott a vaksötétben, miközben a szuterén lépcsőfordulójában lapuló Székely Ricsi remegő kézzel lapult a falhoz. Ricsit elöntötte a félelem: pontosan tudta, ha a kiérkező hatóságok átfésülik az épületet, a csomagtartójában elrejtett csempészárunak is nyoma vész.
A feszültség szinte elviselhetetlenné vált, ahogy Fekete Zoltán egy sárga jegyzettömböt húzott elő a zakója zsebéből, és a lámpa fényénél kimérten, módszeresen írni kezdte a neveket a hiányzó biztosítékok és a megolvadt kábelek tövében.