A rendkívüli gyűlés csapdája

Fekete Zoltán rekedt hangon, a korlátnak feszülve kiáltotta el magát a sötétedő udvar felett:
– Mindenki jöjjön ki a gangra! Rendkívüli lakógyűlés! Azonnal!
A szomszédok óvatosan, egymást méregetve léptek ki a sárgás fényben úszó ajtók mögül. Szabó Gábor szorosan maga mögé terelte Lilit, miközben Erzsi néni az ablakpárkányra támaszkodva leste a fejleményeket. A katasztrófavédelmisek már a kapu felé tartottak, sárga láthatósági csíkjaik villogtak a félhomályban. A pince felől ma is alattomosan kúszott fel a szúrós gázszag, de Zoltán most tudomást sem vett róla, csatakos homlokát törölte a zakója ujjával.
– Negyvennyolc óránk van – mondta a közös képviselő, és a remegő papírt a magasba tartotta. – Lakásonként hatszázezer forint azonnali rendkívüli befizetés. Különben rákerül a lakat a kapura.
Ekkor dr. Balog Henrik komótos léptekkel ereszkedett le a másodról. Megállt a korlát mellett, kéjjel élvezve a hirtelen beálló, fojtogató csendet.
– Ugyan, Zoltán, ne gyötörje a lakókat – szólalt meg Balog halkan. – Tudjuk jól, hogy senkinek sincs ennyi tartaléka. De kínálok egy tiszta kiutat: ha a társasház átadja az állandó vételi jogot a cégcsoportomnak, én még ma átvállalom a teljes bírságot és a hálózat felújítását. Csak az aláírásuk kell.
Bálint a lépcsőforduló mélyén lapult. A zsebében rezegni kezdett a telefon – Dr. Szabó ultimátuma lejárt. Ha Balog megszerzi a házat, Bálint lakhatása szűnik meg, ha pedig nem fizet a dokinak, az eltitkolt gyermeke híre rombolja szét az életét.