A rendelő zárt ajtaja — új fordulat

Máté szorosan a mellkasához zárta a papírokat, miközben a lépcsőházban pislogó egyetlen lámpa is végleg kialudt. A sötétben Dr. Bordás méltatlankodó hangja csattant fel valahonnan a magasból Nikola Tesláról és a régi háromhatvanas kenyérről, miközben a szuterén sűrűsödő gázszagába Lugosi Jenő távoli operaáriájának foszlányai vegyültek.
A földszinti félhomályban Erika surrant be a kapualj felől, karján a takaróba csavart, halk hangon sírdogáló csecsemővel. Rémülten pillantott körbe a feszült lépcsőházban, majd egyenesen Dr. Szabó leharcolt magánrendelőjének ajtaja felé rohant.
Bálint a lépcső aljából vette észre a mozdulatot, és káromkodva vágtatott utána a kőlapokon. „Erika, azonnal állj meg! Mit csinálsz te itt?” – kiáltotta elfulladó hangon, de mire elért volna a bejárathoz, a vaskos faajtó nagy robajjal becsapódott, és a kulcs kettőt fordult a zárban.
Az orvos ápolatlan, zaklatott arca tűnt fel a matt üveg mögött. Szabó szemei vérben forogtak a kimerültségtől, lehelete olcsó rumtól bűzlött, de a szorult helyzete jéghideg elszántságot adott a szavainak.
„Egy lépést se tovább, Bálint!” – sziszegte Szabó a résnyire nyitott kémlelőablakon át. „Balog Henrik ma este ráredőnyözi a fejemre ezt a rendelőt, ha nem egyenlítem ki a kártyaadósságomat. Szükségem van arra a pénzre! Ha nem szerzel nekem haladékot meg fedezetet Balognál, akkor Enci és az egész gyanakvó ház még reggel előtt megtudja, ki ennek a gyereknek az apja.”