A rendelő hátsó ajtaja

Dr. Szabó görcsösen szorította magához a barna borítékot, szemeiben a rettegés gőzölgött a pislákoló fénynél.
– Balog teljesen tönkretesz, ha ez eljut a hatósághoz! – nyögte ki a háziorvos, miközben remegő kézzel felborított egy üveg orvosi alkoholt az íróasztalon. – Nem én voltam az egyetlen, halljátok? Dezső bá gyártotta a hamis papírokat a szomszédban, én csak a nevemet adtam hozzá!
Erika nem teketóriázott: határozott mozdulattal kitépte a doki szorításából a kövér papírtokot, és mélyen a kabátja belső zsebébe süllyesztette. Bálint közben a résnyire nyitott ajtónál állt, és az idegességtől megfeszülő izmokkal figyelte a sötét folyosót. Fekete Zoltán zseblámpájának kévéje már a rendelő előtti kövezetet pásztázta, miközben a közös képviselő a lépcsőházban terjengő fojtogató gázszag miatt káromkodott.
– Nem maradhatunk itt, mindjárt benyit! – sziszegte Bálint, és magával húzta Erikát a rendelő hátsó vizsgálója felé.
A belső udvarra nyíló, kopott faajtó rozsdás retesze csikordulva engedett. Kirontottak a hűvös éjszakai levegőre, a kukák mögötti homályos szegletbe, ahol Székely Ricsi épp nesztelenül csapta le a kocsija csomagtartóját.
– Rosszkor vagytok rossz helyen, fiatalok – suttogta Ricsi, és egy lekapcsolt zseblámpát nyomott Bálint kezébe. – Ha Fekete úr meglátja nálatok azt a borítékot, a rendőrség még napkelte előtt rárobbantja a házat a szuterénre.