A rendelő fogságában — más fényben

Bálint, a megkeményedett düh és tehetetlenség szorításában, érezte, ahogy Enci tekintete elfordul tőle. A lány néma vádja égetőbb volt, mint a fojtogató gázszag. Tudta, hogy azonnal cselekednie kell. A zsebében lévő telefon egyre csak rezgett, valaki elkeseredetten kereste, de Bálint most nem törődött vele. Erika és a csecsemő… eszébe jutott a terhességi fotó, ami a barna borítékban lapult a lakáskulcsokkal együtt. Gyomra összeszorult a bűntudattól, ahogy Enci távolodó alakját látta.
A sötét lépcsőházban, ahol a gázszag már szinte kézzelfogható volt, Bálint a földszint felé vette az irányt. Dr. Szabó rendelőjének halvány, pislákoló fénye, mely az áramszünet ellenére is szűrődött kifelé, mint egy hívójel, vonzotta. Berohant az ajtón, de az orvos, akinek arcát eltorzította a félelem és a kétségbeesés, azonnal az útját állta. Erika a csecsemővel a háttérben, a rendelő félhomályában húzódott meg, szemei rémülten tágultak.
„Pénz!” – rekedt ki Dr. Szabóból a szó, a levegőbe sziszegve, mint a szivárgó gáz. – „Balog Henrik. Vagy az egész ház megtudja, fiam. Enci is. A gyerekről.” Dr. Szabó arcán a szorongás és a ravaszság keveredett, ahogy Bálintra meredt. Kézfejével az ajtó felé intett, mintha a bezártságuk már eleve adott volna. A csecsemő halk sírása átszakította a fojtogató csendet, miközben Erika reszketve ölelte magához.
Bálint, megdermedve a zsarolás súlya alatt, tudta, hogy csapdába került. A gázszag, a sötétség, a ház lakóinak feszült figyelme – mind eltörpült Dr. Szabó fenyegető szavai mellett. A gyűrött receptpapír, amit Lívia épp az előbb vett fel, most visszhangzott Bálint fejében. Mindenki a csapdában volt, de az övé most személyes és végzetes volt. Ahogy hátrálni próbált, a rendelő ajtaja csukódott be mögötte, bezárva őt és titkát a fojtogató fogságba.
Erzsi néni, aki a lépcsőforduló sarkából figyelte az eseményeket, szűk szemmel méregette Bálintot. A féltés és a gyanakvás keveredett ráncos arcán, ahogy a fiatal férfi tehetetlen dühét látta. A barna boríték és Bálint titka, mintha egy láthatatlan kötelékkel fűzte volna őket össze, amit csak ők ketten értettek a sötétben.