A rendelő fogságában

A földszinti rendelő dohos, fertőtlenítőszagú félhomályában Erika megrettenve szorította magához a pólyás csecsemőt. Dr. Szabó András komótosan fordította rá a másodzárat az ajtóra. Az orvos keze enyhén remegett a másnaposságtól, de tekintetében ott bujkált a végzetes szorultság: Dr. Balog Henrik végrehajtói már a nyakán ültek, s a kártyaadóság égető terhe alatt minden morális gátja leszakadt. Az asztalon heverő leletekből és papírokból azonnal megértette, mekkora adu került a kezébe.
– Ha Bálint nem kerít elő egy komolyabb összeget egy órán belül, a teljes ház megtudja, kinek a gyerekét tartod a karodban – sziszegte Szabó, miközben gúnyos mosollyal hajtott le egy stampedli konyakot. – Kezdve Kovacovic Enikővel. Meglátjuk, mennyit ér a biztonsági őr büszkesége, ha a menyasszonya szembesül a valósággal.
Erika a falnak támaszkodva sírt fel halkan. Kétségbeesésében menekült Bálint elől az orvoshoz, most mégis egy sokkal veszélyesebb kelepcében találta magát.
Odafent a sötét lépcsőfordulóban Bálint szíve a torkában dobogott. Tormai főtörzs gyanakvó léptei halkultak a földszint felé, ő pedig kihasználta a pillanatot: határozottan lépett egyet Erzsi néni félig nyitott ajtaja felé. Az öregasszony ráncos keze a sötétből nyúlt ki, ujjai közt a feszülő barna borítékkal. Bálint tudta, ha megszerzi a benne lévő adatokat, talán leszerelheti Szabó zsarolását, mielőtt az orvos mindent lerombolna maga körül.