A rendelő bezárt ajtaja — másik szál

Bálint még ki sem tudta fújni a levegőt dr. Balog fenyegető távozása után, amikor a félhomályos lépcsőforduló felől Erika tűnt fel. A nő zaklatottan, a kabátja alá rejtve szorította magához a takaróba göngyölt csecsemőt, és teketória nélkül bevetődött a földszinti rendelő félnyitott ajtaján. Bálint rémülten fordult utána, s még épp sikerült besurrannia a résen, mielőtt a nehéz tölgyfa ajtó rájuk záródott.
A rendelőben áporodott kávészag és szekrényszag uralkodott. Dr. Szabó András az íróasztala mögött állt, keze gyanúsan forgatott egy pakli megviselt kártyát, de amint meglátta a betolakodókat, ijedt pillantása gyorsan fanyar, számító vigyorrá szelídült. Kimért mozdulattal fordította el a kulcsot a zárban.
„Ó, a boldog szülők!” – sziszegte a doktor, miközben megtörölte izzadó homlokát. „De mielőtt meghatódnék, tisztázzunk valamit, Bálint. Balog az előbb hozta tudtomra, hogy ha holnapig nem rendezem a kártyatartozásomat, a rendelőből még a várótermi padot is elárverezteti.”
Bálint a nő felé lépett volna, de Szabó élesen rászólt. „A helyzet egyszerű. Vagy szerzel nekem némi készpénzt a végrehajtó lekenyerezésére, vagy az egész ház – élén a ti kedves Encitekkel – tíz percen belül értesül erről a kis titokról. Kérdezzük meg Erzsi nénit is, mit szól hozzá? Mellesleg Fekete Zoltán ma úgyis körbejárt a házban az adatszolgáltatási ívekkel.”
Erika halk nyüszítéssel ölelte magához a babát, míg Bálint megértette: a fojtogató hurok nemcsak a banki hiteleknél szorul, hanem a földszinti rendelő falai között is.